Tudom,
hogy késtem egy napot, de higgyétek el, úgy igyekszem, hogy lóg a nyelvem.
Most
is egy hercegfi szuszog a nyakamba, úgy próbálom ezeket a sorokat leírni, de
nem ez a lényeg.:)
Mivel ez a szeretet ünnepe is, engedjétek meg, hogy minden kedves olvasómnak – korra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül – küldjem azt a rengeteg szeretetet és jókívánságot, ami bennem van itt legbelül!
BOLDOG
VALENTIN NAPOT!
És
ne felejtsétek, ez a nap a szeretet ünnepe is, és igen, csak rajtunk/rajtatok múlik,
hogy a többi 364 nap is pontosan erről szóljon.
És
igen tudom, sokan gyűlölik – mert nincs kivel, vagy nem azzal ünneplik, akivel
igazán szeretnék – én sem!:)
És
igen tudom, vannak szkeptikusok, akik úgy tartják, nem egy napon kell ezt a
szeretetet ünnepelni, hanem az év minden napján.
Tudom!
És
igazuk van, persze!
De
azért nézzünk magunkba, tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be, iszonyúan
jólesik, ha valaki megemlékszik, egy apró kedvességgel rólunk.
Mi
éveken keresztül apunak, aki akkor még a főnök volt, egy 25 forintos piros
marcipános csoki szívecskét adtunk, rettentő nagy szeretettel.
Cserébe
kaptunk egy ajándékkosarat, úgy 3-4000 forint értékben. Tele csokoládéval,
igazi kólával, meg Mirindával – mert az András tudta, hogy én nem szeretem a
kólát – és minden finomsággal.
És
még ő volt meghatva, ő hálálkodott minden évben, hogy eszébe jutottunk!
Szép
időszak volt! 11 éves korom óta ismerem, és „szerelem” volt első pillantásra.
Akkor még csak nem is sejtettem, hogy egyszer az apukám lehet, és a kisöcsikém
édesapja, de ennél jobb dolog nem is történhetett velünk az biztos!:)
És
végül, had áruljak el valamit!
Azt
hittem az idei Valentin szomorú lesz. Már úgy értem a magánéletemben, mert amúgy
nagyon készültem a bulira, arra hogy felköszöntsem a tesóim otthon, a
dédikémet, akiért egyre jobban aggódunk, és persze a kisherceget és a többi
farmlakót!
Nagyon
készültem! És?
Nagyon
megleptek! De annyira, hogy soha még a legmerészebb álmomban sem gondoltam,
hogy ilyen megtörténhet velem ezen a napon. De megtörtént!
Nem
kaptam kocsit, se értékes ékszereket, mégis valószínűleg soha nem fogom ezt a
napot elfelejteni, soha!:)
Bocsássatok
meg, hogy ennyire elhanyagolom az itteni kötelezettségeimet. Nem akarok
mentegetőzni, de rengeteg dolgom van. Már eleget siránkoztam és sajnáltam
magam, itt az idő tovább lépni, és ehhez meg kell tennem bizonyos lépéseket.
Rengeteg
tervem van, és kötelezettségem, ami nem olyan rossz dolog, csak időigényes. És persze
itt a legfontosabb, a kis nyálcsorgató cukorsüvegem!:)
Most
még lesz egy buli, 18-án kezdődik a Kínai újév, hivatalos vagyok, és ki nem hagynám!
Majd
mesélek az új barátaimról is, akik különféle serkentőszereket kísérleteznek
rajtam – szerintem – szerintük ezek csak gyógyteák a kornyadozásomra! Hát remélem,
úgy van!:)
Szóval
még a következő hét, aztán úgy tűnik sikerül a dédikét kihoznunk, mert egyre
nehezebben viseli, hogy nem lehet anyuval meg a picivel. Egy kicsit már lelki
beteg, és inkább nem kockáztatunk. A Dani hazamegy érte, legalább látja a
nővéremet, aztán ha itt lesz, több időm lesz, legalább is itthon!
Addig
is ölelek mindenkit, millió puszi,
Luna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése