Harmincegy csodás nap Veled!:)

Eltelt egy csodás hónap!:)

Tegnap ünnepeltük családunk legifjabb és legszebb tagját, jobban mondva létezésének első hónapos fordulóját.

A mi Andynk egy hónapos!:)

Hát nem hihetetlen! Eltelt egy hónap azóta, hogy őrült módra le-fel rohangásztam magyarul ordítozva a házban, ahelyett, hogy anyu mellett álltam volna. És félóra múltán megpillantottam, sőt a kezemben tarthattam ezt a csodát! Hát ez vagyok én!:/

A mi Dajkinunk már sokkal határozottabban tekinget a világban, továbbra is rendületlenül mosolyog és sikongat. Több oktávban ordít, - különösen, ha éhes – és imád a mellkasomon szundizni. Ha felrezzen soha nem múló lelkesedéssel kezdi őrülten szopizni a vállam, és nem hajlandó feladni!

Ez jó előjel!:) Soha nem szabad feladni drágám!:)

Csodálatos világoskék szemek és picurka formás kopasz fejecske. Sajnos elhullajtottuk a születési fürtöcskéinket, de már nő az utánpótlás, határozottan szőke színezettel!:)

És a legcsodálatosabb az volt, hogy ezt a napot együtt ünnepelhettük! Itt van mindenki! A skandináv elhozta a családomat! Kiköltöztette a dédikét, megtömte a magángépét, és iderepült velük.

Teljesen megőrült, annyi ajándékot kaptam, amennyit talán soha nem használok el, míg élek! Napokon, sőt talán heteken keresztül készülődtek erre az útra!

Itt volt az öcsém, a nővérem, a barátnőim, sőt még Kakukk is!:)

És ha eddig elkényeztettük picit a mi kis mókusmanónkat, akkor gondolhatjátok, hogy most mennyire elkapatták. Kézből kézbe adták, valaki mindig dajkálta és puszilgatta a mi kis hercegfinket.

Csak pár nap volt, de már régóta ez a néhány nap volt a legcsodásabb élmény az életemben! Annyira, de annyira boldog voltam, annyira boldoggá tett ezzel, hogy mindent a világon megbocsájtottam volna neki. Olyan eszeveszetten hálás voltam, annyira elteltem érzelmekkel, hogy vissza kellett fognom magam, nehogy valami őrültséget műveljek. Ha az kell, még a lába nyomát is megcsókoltam volna, annyira hálás voltam.

Pihenem kell egy kicsit, mert nagyon kikészültem lelkileg!

Most is megérezte mi a legfontosabb nekem, és a családomon kívül, elhozott még valamit, ami soha eszembe sem jutott volna, és amire csak egyedül ő volt képes, mert ehhez egy magángép kellett!

Amit tett, az többet ér nekem mindennél a világon! Még fel sem vagyok képes fogni! Reményt adott, újra!

Most már elmentek, mert ez csak egy rövid látogatás volt, de mindannyinkat feltöltött szeretettel és boldogsággal.

Hétvégén már dolguk lesz, meg iskola is, de ez a pár nap, örökre bevésődött az elmémbe, soha nem felejtem el, soha!

Örökké hálás leszek ezért a néhány napért, és, hogy együtt ünnepelhettük az első hónapos fordulóját, ha már a születésekor nem lehettek itt velünk!

Egy tisztára suvickolt még origi öcsibogyótalp, az új ajándék pihe-puha kasmírtakarójában!:)